Szerelem

...hogy mi a szerelem? A szerelem olyan, mint a halmazok a matematikában. Létezik, de nem definiáljuk. Egy olyan alapdolog, amiről tudjuk, hogy mikor jó és mikor rossz. A szerelem talán a legcsodálatosabb érzés a világon. Ha nem a legcsodálatosabb. De az valószínűleg a boldogság… ám általában a kettő kéz a kézben jár.
A szerelem az, amikor jól érzed magadat valakivel. Néha órákon keresztül képesek vagytok azon vitatkozni, hogy ki mit köszönhet a másiknak, vagy éppen az Élet nagy dolgain vitatkozni. Anélkül, hogy a másik megsértődne, sőt! Megértitek egymást. Egyszerre mondjátok ki ugyanazokat a szavakat.
Ha féltesz valakit, ha aggódsz érte, ha mindig vársz rá, az a szerelem.
Ha hiányzik, hogy nem beszélhetsz vele, hogy nem foghatod a kezét, nem ölelheted át, nem csókolhatod meg… ha kíváncsi vagy rá, fontos a véleménye, ha megbízol benne… az már a szerelem. A reménytelenségig. Az igazi szerelem nem ismer távolságokat. Lehetsz a szerelmedtől, tíz, húsz akár ezer kilométerre is, ha szereted, semmi sem lehetetlen! Mert „amor omnia vincit ” a szerelem mindent legyőz…
Az igazi szerelem nem hazudik. Nem állítod be magadat másképp. Nem mondasz magadról mást, nem játszatsz szerepet. De mégis! Magadat adod, magadat játszod...vagy nem igaz a szerelem…
A szerelem ad. Biztonságot, bizalmat, szeretetet,gondoskodást,odafigyelést. És csak egyet kér: a szeretet viszonzását.
A szerelem kifejezhetetlen, és mégis próbáljuk kifejezni, a szerelem elmondhatatlan, mégis próbáljuk elmondani, a szerelem leírhatatlan, mégis megpróbáljuk leírni... nekem sikerült?!