7-es mágia..azaz: hihetünk a számmisztikában?!

Életem nagy részében nem foglalkoztam ilyesmivel. Aztán eljött az az év, 1997, amikor sorozatos tragédiákat éltem meg. Ekkor kezdtem sorsszerűséget tulajdonítani a 7-es számnak. Összeírtam életem fontos állomásait és megdöbbenten tapasztaltam, hogy valamilyen módon kapcsolatban állnak a 7-es számmal…

A történések dátum szerint a következők:

1927 Édesanyám született
1947 Születtem én
17 éves voltam, mikor meghalt

Édesanyám
37 éves volt ő
1967 megismertem Tibort – legfontosabb barát, első férj
1977 kisfiam, Miki megszületett

1997 Tibor meghalt
1997 Gazsicica meghalt – első és felejthetetlen cicám
1997 Gergő, az első szerelmem meghal

(A legjobb barátnőm (már nem él) július 7-én (07.07.!) született)

57 évesen mentem nyugdíjba

El kezdtem olvasgatni a csillagjegyekről és a számmisztikáról.
Ilyeneket találtam:

„Az isteni hármas és a földi négyes összegét adó szám a 7-es, a makrokozmoszt és a mikrokozmoszt jelképezi. Határozatlanság, befejezetlenség, káosz...”

„A 7-es az okkult tudományok száma is. Ehhez a számhoz társítjuk az önlegyőzést, győzelmeket, spiritualitást és misztikumot, valamint az érzékfeletti fogékonyságot is.”

„A 7-es szám bolygója a Szaturnusz, a "tartozások behajtója". A 7-es szám megjelenésében pedig a kaszához hasonlít, a halál kaszájához, mely szintén a Szaturnuszhoz köthető.”


Kétségbeesetten vártam a 2007-es évet…Vajon mi történhet? Már-már saját végzetemet vizionáltam.

És akkor következett az áttörés – tulajdonképpen ezért írom e sorokat :

Hogy kikerüljek a gödörből – barátaim unszolására – regisztráltam egy kapcsolatteremtő internetes oldalon. Rövid időn belül levelezni kezdtem egy kedves emberrel…kiderült, egy hullámhosszon vagyunk. Három hétig nagyon intenzív levelezést folytattunk anélkül, hogy találkoztunk volna…és megtörtént, amit elképzelni sem tudtam addig: „látatlanul” beleszerettünk egymásba. Saját elbeszélése alapján írom így, vele sem történt még ilyen.
Személyes találkozásunk megerősítette ezt az érzést.

(2006) november 7-én kezdtünk el levelezni,
27-én találkoztunk először
2007 november 7-én ünnepeltük 1 éves kapcsolatunkat

Reményeink szerint, hamarosan a második évfordulónkat ünnepelhetjük!

A 7-es szám ebben a történetben is megjelenik, de csak mosolygok rajta :):):)

Idézet a szerelemről...

„harminc éves korom körül jöttem csak rá, hogy a szerelem bennünk lakik, egészen lényünk kezdete óta. Mert soha nem egy magas férfit, vagy agy szexis nőt képzelünk el valójában, amikor az ideálunk felől faggatnak, ez csak a szexusnak jelent valamit, hanem egy hangulatot, amelynek letéteményese csak egyetlen ember lehet a Földön. Persze, semmiféle tapasztalat nem utal rá, hogy ez az ember valójában létezik, de az első szerelem érzésével belekezdünk a világ legreménytelenebb mozizásába: a bennünk lévő képet próbáljuk rávetíteni azokra a szerencsétlenekre, akiket elénk sodor a sors. És függően attól, hogy az illető milyen filmvászonnak bizonyul, hosszabb-rövidebb ideig futtatjuk rajta filmet, és elhisszük, hogy a film ő maga. Aztán egy napon rájövünk, hogy az a szemölcs nem a főszereplő orrán van, hanem a vászon rücskös. És innentől kezdve naponta vesszük észre a vászon hibáit, mindaddig, amíg egy napon kimondjuk: további vetítésre alkalmatlan. A helyzetet pedig az teszi tragikomikussá, hogy mindeközben ő is vetíti rád a filmjét, ő is végigjárja ezt a kálváriát, és így lesz az ember egyidejűleg kritizáló nézőből kritizált vászon is.”
(Varnus Xavér:Átváltozások)

Szerelem

...hogy mi a szerelem? A szerelem olyan, mint a halmazok a matematikában. Létezik, de nem definiáljuk. Egy olyan alapdolog, amiről tudjuk, hogy mikor jó és mikor rossz. A szerelem talán a legcsodálatosabb érzés a világon. Ha nem a legcsodálatosabb. De az valószínűleg a boldogság… ám általában a kettő kéz a kézben jár.
A szerelem az, amikor jól érzed magadat valakivel. Néha órákon keresztül képesek vagytok azon vitatkozni, hogy ki mit köszönhet a másiknak, vagy éppen az Élet nagy dolgain vitatkozni. Anélkül, hogy a másik megsértődne, sőt! Megértitek egymást. Egyszerre mondjátok ki ugyanazokat a szavakat.
Ha féltesz valakit, ha aggódsz érte, ha mindig vársz rá, az a szerelem.
Ha hiányzik, hogy nem beszélhetsz vele, hogy nem foghatod a kezét, nem ölelheted át, nem csókolhatod meg… ha kíváncsi vagy rá, fontos a véleménye, ha megbízol benne… az már a szerelem. A reménytelenségig. Az igazi szerelem nem ismer távolságokat. Lehetsz a szerelmedtől, tíz, húsz akár ezer kilométerre is, ha szereted, semmi sem lehetetlen! Mert „amor omnia vincit ” a szerelem mindent legyőz…
Az igazi szerelem nem hazudik. Nem állítod be magadat másképp. Nem mondasz magadról mást, nem játszatsz szerepet. De mégis! Magadat adod, magadat játszod...vagy nem igaz a szerelem…
A szerelem ad. Biztonságot, bizalmat, szeretetet,gondoskodást,odafigyelést. És csak egyet kér: a szeretet viszonzását.
A szerelem kifejezhetetlen, és mégis próbáljuk kifejezni, a szerelem elmondhatatlan, mégis próbáljuk elmondani, a szerelem leírhatatlan, mégis megpróbáljuk leírni... nekem sikerült?!